Horror történeteim

Kéjgyilkolunk a hullaházban
én meg pár haver.
Na mondd csak, ki vagy te itten?!
Kikből csöpög vér itten?!
Régóta nincs kiút.
Halott lányok és fiúk.
Nekem bejön ez a véres zsírral bekent tofu.
Nekem bejön ez a véres zsírral bekent tofu.
 
Csak akkor gyilkolok, ha úgy érzem magam.
és általában úgy érzem magam.
Megtalálsz kéthetente az idegszanatóriumban.
Mert nekem bejön ez a véres zsírral bekent tofu.
Sok sztorim s vértől átnedvesedett fényképeim vannak rólad.
Csinálok véled most olyat,
amit nem bánok meg holnap.
 
Szia kislány! Hello!
Összeváglak, mint két nagy markoló.
Figyelj, torkodnál a daraboló!
Te halott leány, én meg a gyilkos fiú.
Lesz belsőszerveidből finom tofu, tofu, tofu.
 
A krematóriumok rég bezártak
s a városlakók megalvadtak,
mint aludttejek az éjszakában.
Az éjszakák most igazán élnek
s véres cuccok szétdobálva.
Gyilkos fiú a szobában.
Te pedig a félhomályban.
Véresre vágott s feldarabolt csupaszul meztelen hullád a véres ágyban.
 
Te is tudod, hogy van.
Ha a gyilkos felbukkan.
Véres ágyak a szobákban.
Álarcban vagy nem.
Ez a gázos gyilkos itten.
A vadállat, ezt tudnod kell!
Mert halálod csak úgy lesz jó
ha vér csöpög az ővcsatodból.
 
--
Feleségem
 
Az én feleségem egy olyan lény aki
feldarabol s darabokra szed.
Táncát ropja kitaposott véres beleimen.
Majd elillan csendesen, az én feleségem.
Ő ez az én feleségem.
 
Az én feleségem egy olyan lény aki
leöl bárhol is legyek.
Csobban vértengerekben s
véres kezeit lengeti a feleségem.
Ő ez az én feleségem.
 
Mert nekem
hiányzik most minden testrészem, a gyilkos csak a feleségem, az én feleségem, Ő.
Bárhol jár, az nem jó nekem, mert
mindig rám talál, az én feleségem, az én feleségem.
Úgy dúdolná: Ez így jó nekem, ez így jó nekem, véged még ebben az életben.
 
Az én feleségem egy olyan lény aki
hóbortosan gyilkol s
kócos haját reggelente
szelek fonják át vértől ízzó sártengerben.
Ő ez az én feleségem.
 
Az én feleségem
újat húz és tőle mindenki retteg.
Szívemből készít atomot,
így robbant fel keményen.
 
Mert nekem
hiányzik most minden testrészem, a gyilkos csak a feleségem, az én feleségem, Ő.
Bárhol jár, az nem jó nekem, mert
mindig rám talál, az én feleségem, az én feleségem.
Úgy dúdolná: Ez így jó nekem, ez így jó nekem, véged még ebben az életben.
 
Hiányzik most minden testrészem, a gyilkos csak a feleségem, az én feleségem, Ő.
Bárhol jár, az nem jó nekem, mert
mindig rám talál, az én feleségem, az én feleségem.
Úgy dúdolná: Ez így jó nekem, ez így jó nekem, véged még ebben az életben.
---
Érvágás
 
                                                                                                  I.
 
                                                                              Nagy konyhakés az asztalon.
                                                                              Sötét a terem.
                                                                              Vér csöpög mindenünnen,
                                                                              de hulla sehol.
                                                                              Csak egy néma ér az asztalon
                                                                              és egy halk sikoly.
                                                                              Kérdem:-Ki volt?!
                                                                              Válasz semmi.
                                                                              A gyilkos megszökött.
                                                                              Ennyi.
 
 
                                                                                             II.
 
                                                                              De annyit tudok,
                                                                              hogy egy leány ott volt.
                                                                              De most már ő is halott.
                                                                              Ki hát a gyilkos?!
                                                                              Kérdem én.
                                                                              Nem lehetek magabiztos.
                                                                              Ezen a féltekén.
 
                                                                                                                                                                 Keltezés ideje:2014.január.14-én. Hajnaltájt.
 
---
A Vakbányászok
 
Egy bányában egyszer vak bányászok egymásnak estek. Kiszúrtak egymás szemeit és aztán ettek.
Sötét tárnában rémisztő alakok tanyáznak, kik vakok s nem látnak.
S kik ide betévednek, azokat felzabálnak.
--
MrMojoRisin•  2017. február 20. 23:54
Hajnali rémület
 
http://verseimesegyebbirasaim.blog.hu/2017/02/21/hajnali_remulet
Szólj hozzá!
 
    VersEgyéb
 
MrMojoRisin•  2016. december 13. 01:13
A gyilkos áldozata
 
Hátában az éles penge.
Vissza hozta a szike.
2 hozzászólás
 
    Gondolatok
 
MrMojoRisin•  2016. május 25. 02:07
Az öntudatra ébredt esernyő
 
Kinn voltam a városban. Esett az eső szinte megállás nélkül. A fejem fölé ernyőt tartottam, de az ernyő jobbnak gondolta és inkább összecsukodott azon nyomban. Egy szál fejemet teljes erejéből nyakamról lekapta, vérem csordult ki azonnal rajta. A nyakamból az égbe szökelt friss vér megállás nélkül, igy maradtam fej nélkül.
4 hozzászólás
 
    NovellaSzemélyes
 
MrMojoRisin•  2016. április 19. 01:44
Kőszívembe látok
 
Bennem nincsen érzelem. Egy marékkal sem. Lehet tán aragonitból, topázból vagy tán nemesebb ércből, mint gyémántból, smaragdból vagy csak szimpla márvány alapból.
 
Kőszívembe látok. Nem találok semmi mást, csak utálatot.
4 hozzászólás
 
    SzemélyesVélemény
 
MrMojoRisin•  2016. március 27. 01:36
A húsdaráló
 
      Egyáltalában nincsen szándékomban tagadni, de gyakran használom ezt a remek kis eszközt. Legtöbbször sertés húsok ledarálására, de gyakran elképzelem milyen lenne a saját szerveimen kipróbálni miközben még javába élek s virulok.
 
      Hát lássuk akkor.
 
      Egy magányos napnak, sűrű éjfélén éles bemetszést végeztem szívem s heréim tájéka között. Harapófogóm segedelmével kiszedtem minden ép és jól működő szervemet. Ezek végeztével tőből levágtam testrészeimet is. Magyarán szólva teljesen megcsonkítottam magam. Lekvárba és gyilkos formaldehidbe mártogattam. Két óra múlva elővettem és felszereltem a darálót az asztal sarkára. Mint végül kiderült semmi sem veszett kárba, mivel még a csontjaimat is ledarálta. Csak úgy ropogtak, potyogtak, míg végül teljesen el nem fogytak. Sikerült hát lemészárolnom saját magam, mivel gyűlölöm magam folytonosan.
 
      Elborult elmével, rettegett éjszakákon át.
 
      Nincs senki sem, ki nekem adná szíve dobbanását.      
 ---
 Pánikroham
 
   Egy szerelmespár kinn ül a teraszon. Lassan jön már az alkony. Telnek az órák s a percek, míg nem egyszer csak hirtelen az imádott hölgy szíve besötétedett. El is tűnt hát rögtön kedvese színe elől. Bent matatott a konyhában. Zajok érkeztek a kredenc felől. Aztán úgy éjfél tájékán, kijött ismét hozzám s végzetes csókját lehelte rám. Véres homlokán, immár vér patakzott furcsán. Mindezek után lesújtott párjára, késével a markába. De még mielőtt ez megtörtént, kedvese hatalmas gombócot érzett szíve helyén. Pánikrohamot kapott szegény. Vergődött s csapkodott. Végül a feje is a porba hullott. A csinos hölgy meg imádattal nézte, mint darabolta fel férje testét sok kis apró részre.      
2 hozzászólás
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2016. március 3. 22:48
A lefosott hölgy
 
                                                                        Egyszer hajdanán egy csinos hölgy,
 
                                                                     egyes egyedül egy apartmanba betört.
 
                                                                        Immár benn volt teljesen a lakásba.
 
                                                                  Rá pár percre meg is jött a lakhely gazdája.
 
                                                                        Nocsak! Hát el kéne valahova bújni.
 
                                                                 Erre pont kapóra jön a toalettben lévő budi.
 
                                                                                     Be is bújt hát alája.
 
                                                                          Nem sejtvén, hogy csak pár perc
 
                                                                                  és valaki ..... fog reája.
 
                                                                          Szapora léptekkel, vad buli után
 
                                                                         felhajtotta s nagy dolgát végezte
 
                                                                                  a saját maga módján.
 
                                                                    Jött is ki nemesebbik feléből egy rakás ....
 
                                                                     Ebből máma a másik nem szemszögéből
 
                                                                                      nem lesz diadal.
 
                                                                        Dolga végeztével gatyáját felhúzta
 
                                                                    s a kétbetűs kitérőt maga után lehúzta.
 
                                                                      Így került csinos hölgyünk ....... úszva
 
                                                                         a mocskos-büdös, vérrel átitatott
 
                                                                                 nagyvárosi csatornába,
 
                                                                                tetőtől a lábszáráig ........  
15 hozzászólás
 
    VersHumor
 
MrMojoRisin•  2016. február 3. 00:39
Rémszarvas a Hója-erdőben és annak hegygerincén
 
2016. január 23. 22:50  
 
A mű teljes egészében pusztán csak képzeletem agyament szüleménye és semmi köze sincs a valósághoz, max esetleg annyiban, hogy a műben szereplő helynevek egytől-egyig léteznek. Sőt mi több, az említett Hója-erdőben és annak hegygerincén keresztül halad egy 50 km-es teljesítménytúra is.  
 
Eltévedtem a rengetegben, sűrű erdő körülöttem. A kis terepjáró Mitsubishimet ott hagytam a menedékháznál, tovább onnantól már amúgy sem lehetett volna jönni kocsival. Egyedül voltam hát. Szarvas bőgésektől és farkasüvöltésektől volt hangos a terep. Hirtelen ágak reccsenései hallatszottak, úgy körülbelül pár száz méterre tőlem a borókabokrok felől. Nagyon lassan lehasaltam s úgy közelítettem meg azt a helyet ahonnan a zajokat hallottam, úgy mint amikor a ragadozók cserkészik be a vadat. Még nem sejtettem, hogy aznap éjjel hamarosan én leszek a préda áldozat. Amire odaértem láttam, hogy egy Grizzly az, hát szép lassan elkezdtem visszafelé kúszni egészen a menedékháznál hagyott terepjárómig. Amit aztán el is értem szerencsésen, de pont ekkor vérfagyasztó szarvasüvöltést hallottam éppen. Igen, bizony ez most szarvasüvöltés volt nem pedig bőgés. Itt a rejtélyes Hója-erdőben és annak hegygerincén, Erdélynek szívében, Kolozsvárostól, a Törökvágástól nyugatra él egy felnőtt egyedekből álló mutálódott szarvas populáció, amelyeket pár évvel ezelőtt kereszteztek vérfarkasokkal és grizzlykkel. Az eredmény a következő lett mindent maguk alá tipró szörnyetegek. Szóval már ott tartottam volna, hogy indítom a kocsit s akkor az úttesten megjelent a nőstény, ki vérszemeivel rám nézett. Én ennek hatására elvesztettem az eszméletemet. Másnap reggel arra ébredtem, hogy meg van minden testrészem és egyáltalán nem vérzek sehol sem. Különben egy éppen arra járó cserkészcsapat vezetője, egy csinos hölgyike talált rám aki lassan felébresztett s szép nyugodtan s kedvesen magához ölelt. A későbbiekben még szerelmet is vallott nekem, de én akkorára már rég egy elmegyógyintézet zárt osztályán pihentem.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2016. január 17. 23:32
Nincs menekvés
 
  Senki se válaszol. Minden nyugodt s csendes. Az áldozat kissé dűlöngél s a gyilkos elől elbújni szeretne. Viszont a gyilkos friss s jó edédre éhes, ha kell bármire képes. Nem evett már napok óta, le is van teljesen soványodva. A legkisebb falatokat is megköszönné csak adjunk neki enni. Nyomos okok és határozottság megrakva véres indulatókkal. Egy magas kopár dombon állva elövettem hátizsákomból a barkácsfelszerelésemet s vártam egy keveset. A gyomorsüllyedéses gyilkos nem sokára útol is ért s belém dőfte a kését. A késén még sok százezer csepp vér csillógott. Szorakozás s vígság az elmegyógyintézet zárt ajtaja mögött, ahonnan nincsen menekvés. Házhoz jön úgy is a karbantartó. Biztos, ami biztos a véres hullákat zabálni fogjátok. Iszonyat, gyanakvás, büszkeség, öröm, kinzás, borzongás, esztelenség, tökéletes gyilkosság.  
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2016. január 17. 00:45
Egy csinos lány őrült elméje és remegő szíve
 
    A gyilkos szempár pupillái vérben áztak. Százezrek szemüregeiből kivájt szemgolyókból gyöngynyakláncot készitett magának, melyet aztán körbe csatolt csinos nyakán keresztül, magának. Sovány vigasz ez csupán, de jobban érezte magát ez a csinos lány. Azt hitte ezzel végre megértik egymást s szivük dobban egymásért folyton folyvást. Viszont kedvese csodás tekintetét igy sem kereste, pedig ez a lány őrült imádattal szerette.  
 
A Bevásárlócsarnokban
 
   A minap vásárolni voltam egy bevásárlócsarnokban. Amint beléptem a bejárati ajtón, borzalom s fékezhetetlen rémület lett úrrá rajtam. Még a bejárat ajtói is bezárultak utánam halkan. Négy palackkal ásványvízet szerettem volna venni, de csak vérrel átitatott hullákat találtam akik bezárodtak tegnap pont az esti tizórai zárás után. Bizonyára éhesek lettek s azon nyomban egymásnak is estek. Sokuknak még mindig ott volt kezében valamiféle véres eszköz. A húsos részlegnél is ugyanaz a látvány fogadott, csak egy fokkal még borzasztóbb. Pontosabban a disznó- és marha tarják között emberi végtag is tündöklőtt. Aztán lassan a kasszához érve, egyre több s több egyén mája és szíve. A kasszák futószalagain pedig, az elárusitónők kéz- s láb ujjperceik. Végül a kasszákhoz érve, akasztott emberek hullái lógtak égve.   
4 hozzászólás
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. december 22. 22:36
Egyedüllét
 
    Egyedül s magára maradottan, bandukoltam a szintén magára maradt köddel teli városban. Eltört a lábam, hiába vágtam! Vérem ömlött ki ereimből, elárasztva az aranysárga mezőket. A Hold fenn az égboltozaton sápadtan vigyorgott le reám. Érzem. Valami gonoszok és vérfagyasztóak leselkednek rám a sötéten viruló erdők sűrűjéből.
 
    Nem merek mozdulni, sőt mi több lélegzeni sem. Áh, ugyan már! Lehet tán, hogy az egészet megint csak képzelem. Agyament agyam játszik velem. Hirtelen vészjosló csend lett és elmém a szívemmel karöltve közismert horror zenéket kezdett el hallatni a Moonlight Sonatatól kezdve, egészen az 1975-ös "A cápa" cimű film zenéjéig. Ezekkel a dallamokkal az elmémben kinn a hűvösen hűvös, hideg őszi szélben elhaladtam egy park mellett, melynek fáiról akasztott emberek lógtak lefelé s ajkaikról friss vér ömlött kifelé. E látványra nagyon megéheztem, mivel egész áldott nap nem ettem semmit sem. Fogtam hát magam s haraptam belőlük jókora hatalmas adagokat, gondtalan. Lakmározásomat befejezvén, tovább haladtam a rejtélyes város többi részén, egy résnyire nyitva hagyott ajtóhoz érvén. Beléptem hát e házba s azonnal egy nagy csattanás, mely egyben az ajtót is örökre zárta. - Klasztrofobia, a p.....a! Sóhajtottam magamban egy örökké tartó fájdalmas sikollyal a torkomban. Magamba maradtam és elvéreztem azon nyomban.
 
    Mivel a nagy zajt keltő valami egy kalorifer volt, amely a lábamra esett, kettétörvén egy inat és egy eret. Sehol sem találtam a röntgenleletemet.  
2 hozzászólás
 
    NovellaSzemélyes
 
MrMojoRisin•  2015. december 10. 00:53
A seggrém
 
Két diáklány lakik egy  város széli lakásban. Egyik este az egyik lány elmegy mert randija van. Eszébe jut, hogy a táskáját benn felejtette a szobában. Csendben belopózik, a villanyt se kapcsolja fel, mert a barátnője már mélyen alszik és nem akarja felébreszteni.
 
Minden remekül sikerül, másnap reggel megy haza, látja hogy ott a rendőrség. bemegy a szobába, és a barátnőjét halva és felakasztva találja a vértől átizzadt ágya felett, a falra pedig ugyan csak vérrel ez van fölírva: JÓKORÁT HARAPTAM A BARÁTNŐD SZIVÉBŐL, ÉN VAGYOK A SEGGRÉM A SZEMKÖZTI ELMEGYÓGYINTÉZETBŐL !!!
6 hozzászólás
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. november 25. 00:21
Az őrület falain belül
 
     Miután az összes tajtékzó bolond átverekedte magát az elmegyógyintézet falain belül, (amely eredetileg egy ismeretlen nemesi család kastélya volt valamikor) és lecsillapodtak egy kis időre a beadott nyugtatók hatására, addigra az ápolóknak is kivétel nélkül nyoma veszett, mintha valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a föld nyelte volna el mindet.
 
     Az egész épületet egy teljesen áthatolhatatlan sűrű s sötét erdővidéken túljutva lehetett csak megközeliteni, s még ráadásul magas hegyormok is közre fogták. Bárki számára lehetetlennek tűnt a bejutás. De egy kisebb nyomozókból álló csapatnak még is csak sikerült. Amint bejutottak a tágas s rendkivüli köd boritotta udvar területére szembe találkoztak az épület védőivel, akiknek teljesen hiányzott az állkapcsuk, de kilogó s hosszú nyelvükkel akárkit el tudtak ám kapni. Ezeket azért még a nyomozók simán le tudták győzni. Aztán hirtelenjében az emberi kapcsolatokra szomjazó őrültek támadtak rájuk. Ezekkel viszont már nehezebb dolguk volt, de még egy darabig remekül haladt az ellenállásuk. Hosszas és kitartó küzdelem után végül is csak sikerült ezt az akadályt is leküzdeniük. Ezek után a történések után elkezdték bejárni az egész épületet, kezdve a könyvtárszobától a gumiszobákká átalakitott egykori vendégszobákig. Miután átfésülték az egész környéket hirtelen bűzös fingszagot éreztek megspékelve egy kis friss húgyszaggal, rozsdás vezetékekkel és salétromos falakkal. Aztán az ebédlő terembe léptünk végül, ahol egy pár elmesérült ide tévedt emberekből lakmározott veszettül. Vér csorgott le minden kis sarkon. Kihasználva a temérdek szobák valamelyikét, az egyikbe nekik is sikerült behúgyozniuk. Na ezeket kellett főhőseinknek is szagolniuk. A bűz továbbra is kibirhatatlan: átható húgy- és salétromszag terjeng a levegőben. A fürdőszobában is vér csöpög mindenünnen, mint egy igazán rémisztő horrorfilmben, ráadásul egészen a pincéig folyik elárasztva útközben mindent nyomot hagyván a falakon is. Itt az épület teljes befalazása, sőt mi több magasnyomású vizsugár alkalmazása sem lenne elég ahoz, hogy a bűz eltűnjön. És ha ez még mind még igy sem lenne elég, főhöseinknek még azt is látniuk kellet, hogy az elmesérültek hogyan varják össze egymás száját.
 
    Ezt látván a hideg futkosott mindegyikük hátán. Hogyan tudnak ezek igy majd ételt, italt magukhoz venni és le nyelni. De ez már ugyebár nem is a mi gondunk, még ennyire azért mi még meg nem bolondultunk.  
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. november 22. 23:20
Vérrel írt krónikák
 
      A vértől átnedvesedett boncasztalon halott, kibelezett csecsemők feküdtek szanaszét heverve.
 
      Halálos csönd uralkodott folyó hó Péntek 13-án, mely napon eme szörnyű és velőt rázó cselekmény történt. Egyik napról a másikra az ide kirendelt boncmester kezdte elveszíteni ép eszének teljes egészét, emiatt kitört rajta a korlátlan elmebaj és csecsemőket kezdett el gyilkolászni a szülészetről. Az újszülöttek mészárlása közben megzavarták őtet a klinikán dolgozó nővérek, ezért hát mindannyian feldarabolódtak és krematóriumban elégtek. Nyomok nem maradtak az áldozatok után, de a boncmester mind a mai napig súlyos idegbajban szenved, nem régen került ki az idegszanatóriumból. Közveszélyes mind a körülötte élőkre és mind magára nézve is. Elborult elméjével járja a világ városait. Bárhol felbukkanhat, bármely pillanatban. Jaj annak aki eszelős tekintetét meglátja. Rettegésben és iszonyú bűzben éltek a lakosok, mert ez az elmesérült ahol csak megfordult, ott mindenütt befosott. A területek csak úgy bűzlöttek, ezért hát gázmaszkkal lélegeztek az emberek. Ki rá nézett nyomban életét vesztette, élesen fülsikító sikolyok viszhangzottak világszerte. Évszázadok teltek így el rettegésben, csendes életben való reménytelenségben. Végül maradtak csak a megcsonkított testek, levadászott mindenkit akit csak lehetett.  
 
     Maradtam hát csak magam, éles s vértől izzadt késsel a nyakamban.  
4 hozzászólás
 
    NovellaEgyéb
 
    A Padlás, avagy valami van a padlózat alatt
 
Sűrű köd szállott alá a vidékre. Nem lehetett látni semmit se.
Beborított mindent teljesen. Viszont egyszer csak valami rejtélyes
okból kifolyólag, mintha valami külső idegen erő felszippantotta volna
az egészet, hirtelen szertefoszlott.
S minő meglepetés, egy ódon kastély állott ott egymagában s magára
hagyatottan. Volt lakói itt hagyták holtan.
Mire a kastélyhoz vezető útról is teljesen feloszlott a köd s a
pára, körvonalazódni látszott egy éppen ebbe az írányba haladó egyén
árnyéka.
Szép lassan s komotósan meg is érkezett. Megállt egy helyben a
kopott lépcső alatt s felhajtódott a köpönyeg. Amint eléje tárult eme
velőt rázó látvány, át futott még a hideg is a hátán. Ő egy szabadelvű
újságíró, akit felkértek a kastély leendő lakói, hogy derítsen ki pár
dolgot. Igy hát nem volt mit tenni, a kastély rothadt ajtaján be
kellett hát lépni.
Amint ez megtörtént az ajtó rögtön magától becsukodott s maga után
éles sikolyt hallatott, mely fentről a padlás felől hallatszott.
Emberünk fogta magát s ezek után jó alaposan körülnézett. Erős
idegzetű lévén egyáltalán nem ijedt meg. Teremről teremre haladt s nem
felejtett el benézni egyetlen lik mögé sem. Semmi különöset nem
észlelt kutakodásai alatt, mindent a lehető legnagyobb rendben talált.
Ezért hát már arra készült, hogy elhagyja a kastélyt és értesiti a
leendő lakókat, hogy semmi pánik nyugodtan be lehet költőzni. Ám de
egyszeriből rikoltozó hangokat kezdett el hallani, amiktől nem lehet
nyugton sem aludni. Aztán magától fellángolt a kandalló tűze, ezzel
bevilágitva jó pár termet. Aztán szép lassan tovább is terjedt, De
főhősünk nem foglalkozott ezzel a tényezővel, mert ugyebár menni
kellett. Csak, hogy aztán rosszabb lett minden. Hiszen fény derült a
kastély baljós, sötét multjára éppen. Ami annyiból áll, hogy aki ide
belép az elátkozottá vál.Ebben a kastélyban nagyon régen, gyilkosságok
történtek minden éjben. A ház akkori ura gyilkolászott kénye-kedve
szerint éppen. Feleségével kezdte s a gyermekeivel végezte. Magát meg
dolga végeztével felakasztotta a csapszegre. Vére csordult ki a
kastély peremére, de szelleme ma is itt kisért örök időkre. Főhősünk
is találkozott vele s lassan őt is az őrületbe kergette.
Ez igy ment még két eszeveszett évig, még az
öntudatra ébredt bútorok sem hagytak neki békit. Mig az utolsó nap úgy
éjfél tájt a kandalló szólt hozzá s csak annyit mondott, hogy: Nohát!
Ekkor észbe kapott, hogy legelső nap a padlás felöl mit is hallott.
Hát gyorsan felment és felnyitotta azt a rohadt ajtót s még sem látott
semmi hátborzongatót. Csak a nagy s üresen tátongó semmi, de ő mindezt
már nem akarta tudomásul venni. Lennie kell valami logikus
magyarázatnak. Gondolataiban csak igy válaszolt magának.
Aztán mindennek végére elborult teljesen az elméje. Akárhányszor
ment még fel a padlásra, hogy lássa. Igy teltek az átkozott percek,
hiába.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. november 3. 00:23
Abszurd látomások
 
    Halottak másztak ki sírjaikból s hosszú csontos karjaikkal a még élő rokonaik, illetve ismerőseik után kutattak. Vér és iszonyat. Borzalmak a világ utjain. Elszabadult a káosz. A halottak betörtek egy pár szeszfőzdébe és holtrészegre itták magukat, hogy aztán duhajkodhassanak össze s vissza. Vigyorogva támadtak arra aki élt és mozgott. Elbújni elölük nem lehetett. Tán ez csak egy rohadt képzelet. Az élők mind fel lesznek falva septibe, nem hagynak senkit sem egészbe. Itt a vége, fuss el véle.  
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. október 31. 22:48
Feldaraboltam a saját hullámat
 
    A minap azt álmodtam, hogy éles szíkét vettem a két véres kezembe és neki álltam kivágni a saját még javában működő szerveimet. A szerveim sosem tartottak összejöveteleket, legtöbbjük sosem kivánkozott ki belölem, én még is úgy döntöttem, hogy ideje volna megszabadulnom tőlük mindörökre. Nagy részük nevét nem is tudtam.  
 
    Éjszakai műszak néven neki is kezdtem vagdosni magam. Elöször felvágtam vérereimet aztán szép sorjában kivettem az összes szervemet. Az utolsó fokozatként szívemet vágtam ki és eltettem spirituszban. Általam írányitott véres boncolásom nagy figyelmet kapott.  
 
   Mi is inditott ilyesféle tettre Azt hiszem ez depressziómra vezethető vissza, mely engemet ilyen zsenivé tesz.
 
   2014 telén a Loch Ness-i tónál jártam. Megnéztem a rejtélyes skót kastélyokat s egy félelmetesen akadt meg a szemem. Gyorsan le is fényképeztem. Amint ez megtörtént szörnyű lidérces látomások kezdték szét boncolni az idegeimet. Halott nők kisértései akartak lefeküdni velem. Sőt mi több elátkozott testek, szobák és mumusok vettek azonnal üldőzőbe. Nem tudtam hova bújni. Igy hát elkezdtem szép lassan magam felakasztani a legelső útba eső fára. Ezek után megtaláltak az elátkozott kastély elátkozott lelkes gondozói. Sűrű lepedőbe csavartak és a ködös temzébe hajítottak.  
 
   Igy vált hát valósággá az álmom. Véresen feküdtem a boncasztalomon.  
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. október 26. 23:11
Egy rajongó áldozata lettem
 
   Éppeg a jegyzetfüzetembe írok valami rémisztőt, s csendben valaki hátulról a szám elé tartja a kloroformos kendőt.
 
   Mikor felébredtem egy félhomályos teremben találtam magam. És egy csinos lány fordult felém rögtön s kezeivel közben a felvágott mellkasomban turkált. Megkérdezte, hogy rajta kivül van-e még valamire szükségem. Ezek után elmondta, hogy nagy rajongóm, mindent olvasott tölem s rögtön belém szeretett. Hát fogta és elrabolt saját magának, mert hogy én nem lehetek senki másé. És akkor hirtelen észrevettem a körülöttem lévő üveghordókat, amelyek mindegyikében egy-egy szervem müködött különböző csövekkel összekötve a testemmel. Már csak az a lépés volt hátra, hogy ugyanezt tegye a szívemmel és az agyammal is. Hát szép lassan s komótosan hozzá is látott a dolognak, közben az én alkotásaimat fennhangon olvasta fel nekem fülhallgatóval a fején, amelyen keresztül a hangomat hallotta amikor én magam olvastam őket. Közben meg véres kezével simogatott és összevissza csókolt, mondta hogy ne haragudjak rá de már nem bír nélkülem élni s arra kért hogy amig végez a dolgaival és az olvasással, azzal egy időben párhuzamosan beszéljek hozzá, hogy ismerjük meg egymást, no meg, hogy találjam ki a végét ennek a történetnek. Tudniillik első komolyabb novelláján dolgozik és nincs ötlete a befejezéshez. Én erre már bele is egyeztem s ezért hát hamarabb elvéreztem.
 
Aztán maga után szépen mindent eltakarított, az írógépbe helyezett egy pár füzetlapot s csendesen leírta a következő velőt rázó jéghideg mondatot.  
 
Hullaházban a boncasztalon feküdt, kit szerelemből öltem s a teste már lassan hűlt. Verőereivel véresen, hát gondoltam, hogy lefagyasztom még ebben a rémisztő s oly kedves percben csak kizárólagosan nekem.
6 hozzászólás
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. október 13. 01:07
Az elmesérült és minden zűrzavaros gondolata
 
    Volt egyszer, hol nem volt, egy elmesérült költő-író, aki beleszeretett egy kedves lányba. Ez a lány ellenálhatatlanul gyönyörű volt, s egyszer talán valamikor ez az egyén megfogja neki vallani, hogy mit is érez iránta. Addig is reméljük, hogy nem rokkan bele minden egyes őrült gondolatába. mert, hogy rengeteg beteges történet született általa, különösen mint az oly rémisztő horrorjai, melyeket minden egyes áldott nap éjfél tájékán kezdett el írni, amig mások csöndesen aludták álmaikat.
 
    Ez az egyén ám egyszer csak egy éjjel már annyira belezavarodott egyik legújabb eszelősebb írásába, hogy be kellett utalni a megye egyik idegszanatóriumába. A kedves lány is mostanra már lassan beleszeretett és folyton szerelmes leveleket küldözgetett neki, de ő maga képtelen volt bármelyikre is válaszolni. Elméjében már csak a depresszió és a skizofrénia kapott helyet, mely szép lassan mindent fel emésztett. Az egyén utálta is saját magát, ezért minden egyes költő társától is ugyanazt kérte, hogy vessék meg őtet és gyülöljék teljes szívükből mindörökre.  
 
    A világ szép lassan magába horpad és nem marad már semmi sem mi tovább éltetne. Ilyen és ehez hasonló gondolatok jártak az agyába. Nem volt nyugta egyetlen egy pillanatra sem. Bizonyára agyonlőné magát szívesen. Egyszer aztán valamelyik különös nap éjfél tájékán egy hosszú és erős kötél segítségével felakasztotta végleg magát az elmegyógyintézet véres mosdójában.  
 
    A lány mikor mindezt a rádiók hullámsávjain meghallotta, arzént vett be mint annak rendje és módja. Aztán őtet sem látták már többé soha. Ha mindez nem így végződött volna, akkor tán az én mesém is tovább tartott volna.
 
  [Horrorok és Horror vigjátékok!]
 
Blog figyelése
 
És megprobálkozok a horror történetek, novellák irásával is.Már pár horror témáju versem fenn van poeten.Aki azokat olvasta lehet, hogy ezeket is olvasni fogja.
 
Szerkesztő: MrMojoRisin
 
Jogi tudnivalók
Kategóriák
 
    Életmód(1)
    Gondolatok(1)
    Gyász(1)
    Humor(3)
    Novella(78)
    Személyes(4)
    Szerelem(10)
    Vélemény(1)
    Vers(4)
    Egyéb(68)
 
Horrorok és Horror vigjátékok!
MrMojoRisin•  2015. október 11. 22:11
A nagy kazánu mozdony
 
   Jimmy Wisdom író kibérel a hétvégére egy kis kunyhót, hogy nyugodtan alkothasson.
 
   Rögtön megprobál egy novellát írni, melynek címe: "A szaftban és a porban". A mű sosem készül el, mert a szerzője annyira bedühödik, hogy véget vet az életének. Levágja két saját lábát egy Big Boy nevezetű mozdony segitségével. Az adott vonat utasai pedig feldarabolják testének maradványait és eltemetik a darabokat a vasúti töltés alá. Késöbb az utasok mindegyike megöli saját magát egy túl méretezett szecskavágó segitségével.
 
   Mindez egy teljes nap leforgása alatt történt. Senkifia nem látott még ennyi depressziós egyént.
 
                                                                                                                                               Keltezés ideje:2015.október.10.
2 hozzászólás
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 12. 23:32
Szervtelen szervek
 
     - Eltévedtem! Hol vagyok?!
 
     Aztán valaki szép csendben a hátam mögé lopozott s belém döfte a kését. Elkábultam. Amikor felébredtem hirtelen egy svédasztalnak álcázott boncasztalon találtam magam és már is hiányzott a fél májam. Éppeg ette a gyilkosom, aki egy csinos nő volt. Hát jó étvágyat kivántam neki. Ő meg csak annyit szólt, hogy: - Köszönöm. Belöled biztosan, hogy jól fogok lakni Szívi. Szeretlek. Ugye te is szeretsz engem?
 
- Hát persze kedvesem, légy akármennyire is őrült szívem.
 
- Tudtam én, hogy te is viszont kedvelsz.
 
- Bizony. Csak Petrám meg ne tudja.
 
- Ne aggódj Szerelmem! Hát történhet veled még ennél szörnyübb tett még ma?
 
    S miközben mindezt füleim közelében durozsolni hallottam, elvéreztem azon nyomban.
 
                                                                                                                                 Keltezés ideje:2015.szeptember.12-én.
Szólj hozzá!
 
    NovellaSzerelem
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 12. 23:21
A Húgyhólyag
 
      Nem megy a vízelés. Mindig összeszorul s vért lövel ki magából. Nem lesz jó vége. Talán rendbe jövök a hétvégére?!
 
                                                                                                                                        Keltezés ideje:2015.szeptember.12-én.  
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 12. 23:15
Szívműtét
 
      A páciens tágra nyílt szemekkel várta a donort. Jéghideg ládában meg is kapta. Vajon lesz e belöle haszna?!
 
      A beavatkozás 160 órán keresztül tartott s semmi eredmény sem mutatkozott. Az új szív kilöködött az új testből. Ennyit erről a remek történetről.
 
                                                                                                                                                        Keltezés ideje:2015.szeptember.12-én.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 11. 00:44
A Kolónia
 
    Elszabadult vad méhek és óriásira nőtt rovarok lepték el az egész földkerekséget. Aki eddig tudott, az mind meg lépett.  
 
    A Kolónia vezére egy jól megtermett szarvasbogár, kinek csápjának a szoritása nagyon fáj. Kit elkapnak és megcsipnek az átal mutálodik, soha többé már szépet nem álmodik.
 
                                                                                                                                                      Keltezés ideje:2015.szeptember.10-én.
Rémálom
 
    Egyedül futok, rohanok, eszeveszettül ordibálok. A szivem pánikol és erősen kalimpál. Dobogását hallgatva, bennem van a félelem és a szorongás. Nincs hova menekülni. Kiút semerre sincsen. Valami vagy valaki üldöz minden percben engem. Nem fogom túlélni. Szép csendben elfogok majd vérezni. Pánikrohamom van. Üldözési mániában szenvedek. El fognak kapni a denevéremberek. Kiszivják minden csepp véremet.  
 
    Kapálózok szüntelen és az ágyamon feküdve forgolódok. Szanaszét izzadom magam. Rémálmot láttam biztosan.
 
                                                                                                                                                           Keltezés ideje:2015.szeptember.10-én.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 11. 00:29
Áramszünet
 
    A városban lekapcsolták az áramot, igy hát sötétben maradt mindenki.  
 
    Különös ordibáló hangok és csendes léptek hallatszottak minden sarokból. Aztán jajveszékelésektől és velőt rázó sikolyoktól lett hangos minden apró kis zúg. S ez igy ment még egy fél órán keresztül, villany és áram nélkül. De aztán mikor megadták újból az áramot, addigra már vérben úszott minden, mit két szemem láthatott.
 
    Azért az esetlegesen még is életben maradt személyeknek pedig, egytől-egyig kidagadtak verő és ütőereik.
 
                                                                                                                                                              Keltezés ideje:2015.szeptember.10-én.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 11. 00:17
A pulzus és a szivverés
 
     Magas és kicsi. A nyomása is ingatag, egyszer erre s máskor arra.  
 
     Az ereik kidagadnak és a szivritmus is összevissza húzodik egymagában. A rémálmok is csak szép lassan tönkretesznek mindenkit. Minden nap csak rosszabb. Nincs ki segitsen mégsem senkinek sem.  
 
     Ezt van hát ezt kell szeretni. Nem lehet nélküle élni. Nekem is ki kéne venni a szivemet és feldarabolni. Éles késeket mind bele szúrni. Szét szaggatni női karmok által. Ott van benne a sürű véráramlások mellett a folytonos félelem és szorongás is. Még utoljára a szemek is mind kiguvadnak, mig meg nem jön a harmat.
 
     A szivritmus zavar a pulzus velejárója, biztosan nem éli túl senki fia.
 
                                                                                                                          Keltezés ideje:2015.szeptember.10-én.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 10. 23:49
Apulzus növekvése és kihagyása áramszünet idején
 
Egy amerikai kisvárosban éjfél tájékán le vették az áramot s a közelben egy elmebeteg őrült gyilkos olálkodott. Az emberek zömén azonnal pánik, szorongás, félelem és depresszió lett úrrá. Mindenkinél komoly szivproblémák jelentkeztek..
 
  A tudathasadásos gyilkos ijesztő maszkkal az arcán öli a kiválasztott áldozatait. Az első áldozata egy növér volt, aki éppen hazafelé tartott a délutáni műszakból a sötét országúton, de útközben az elmebeteg gyilkos kiharapta a nyelvét. Ezután egy részeg katonatisztet támadott meg, akinek lenyúzott arcából új álcázó maszkot készitett magának. Következö áldozatai egy leányiskola növendékei voltak, akiknek egy mély gödröt ásott, miután elevenen felfalta őket és kiharapta nyelő és légcsöveiket. Ezek után betör egy házba, ahol felmetszi a lakók hasát és megeszi mindegyikük máját. A következö áldozatainak pedig akkurátusan körbefűrészeli a koponyáját és saját agyvelejéből ad számukra inyenc kostolót. Lassú végtagvonaglás után ezek is mind meghaltak. S miután a kisváros utolsó áldozatát is leszúrta és megette egy halottasházból származó húsokból kinálja a környék életbenmaradt és finnyás árva gyermekeit.
 
                                                                                                                                Keltezés ideje:2015.szeptember.07-én.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 7. 23:04
Művese
 
     Mindkét vesém működését egy gép pótolja, mely szétválasztja és eltávolitja a vérből a káros anyagcsereterméket, valamint a sokszoros vizszükségletet. Rengeteg órát kell igy feküdjek mozdulatlanul, csövekkel összekötve a karomban.  
 
     Ez alatt az idő alatt megprobáltam zenét hallgatni meg könyveket olvasni, de csak rosszabb lett minden.  
 
     Aztán csak kaptam egy vese donort, de kilöködött amint bennem volt. Igy hát ezután is csak vesebeteg maradok, művesével élek; ahogy tudok.
 
                                                                                                                                                   Keltezés ideje:2015.szeptember.06-án.
 
Rejtélyesen veszélyes reputáció
 
    Döglött kutyák hevertek az utca mindkét oldalán, amelyen oly könnyedén át lehetett kelni.
 
    Nem messze ettől a helytől egy padon egy halottat láttam teljesen megcsonkitva. Vértől átizzadt és levágott testrészei a pad elött hevertek szanaszét hajigálva. Fejét egy kopasz fa legfelső ágára akasztották. Levágott füleit elöször összepréselték szemeivel és orrlikaival együtt, hogy az egészből ízes lekvárt és szaftos pecsenyéket készithessenek. Diszitésként belső szerveit használták fel. Köritésnek pedig megtette az utca két oldalán talált döglött kutyák húsa, jól átsűtve és megpirítva. Mindezt rajongói tették vele, kik olvasták minden saját szavát halálian eleve.
 
                                                                                                                                                    Keltezés ideje:2015.szeptember.04-én.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. szeptember 3. 23:46
Csendes völgyi idegszanatórium
 
     Az idei július valószinüleg 1880 óta a legmelegebb volt s egyes helyeken ugyebár még sürű légszennyezések is dominálnak, de mind ez az elhagyatott máramarosszigeti idegszanatóriumnál elkerülte az ott élő emberek figyelmét.
 
     Nyitánnyal kezdödött s különös szertartással végzödött. A sötét leereszkedés kezdetét vette az elmegyógyintézet falain belül.
 
     Valamikor még ebben az évben meghivást kaptam ebbe az elhagyatottan álló máramarosszigeti elmegyógyintézetbe, hogy nyomozzam ki az itten zajló betegebbnél-betegebb történéseket. Ennek eleget téve két hónapra rá már az idegszanatórium kissé megkopott padlózatát koptattam.  
 
     Egy hétvégére virradóan, szombat hajnalban érkeztem meg. Szer fölött félelmetesnek hatott az egész épület, az udvarán kibelezett halottak feküdtek szanaszét heverve. A főajtón keresztül nem lehetett bejutni az épületbe, ezért hát alternativ útvonalakon haladtam tovább, mig nem egyszer csak egy csapóajtóhoz nem érkeztem s azon át bejutottam.  
 
     Pont egy rég nem használt gumiszobába érkeztem, s onnan az első folyosóra amely egy nagy félig kivilágitott terembe vezetett.  
 
     Maga az épület egy több szintes, földszinttel és padlástérrel is egybekötött, jókora hatalmas tömb, mely vérfagyasztóan félelmetes és iszonyú.  
 
     Miközben a sötét folyosón végig haladtam, két oldalt hátborzongató és értelmetlen feliratokat véltem felfedezni a falakon. Mint például olyanokat, hogy:- "Felhivás a Föld sötét sarkából", "Véresen vágott karcolások véres rendezői", "Az utolsó fény rezidens jelenései", "Meggyilkolt lélek gyanúsitott", s nem utolsó sorban a "Gyalázottak megbecstelenitése" feliratokat. Aztán végül a folyosó végén a nagy terembe érvén a szemközti falon a következö vérrel felkent üzenet éktelenkedett.
 
                                                                   Figyelmeztetés!
 
Hé, te kivülálló! Tudtad, hogy egy teljes mértékben végtelen, korlátlan és határtalan Holttérzónába tévedtél?! Itten belül nem fogod túlélni, hanem szép lassan te is bele fogsz őrülni. S legvégül azt is tudd meg, hogy  miért pont az alvás az oka a fekete pestisnek. B....a meg!
 
    Mindezeket elolvasván valami furcsa érzés futott át az elmém burkán. Közben meg a termen keresztül elmebeteg őrült egyének futkostak szanaszét, de hát ez még ugyebár egy ilyen helyen még el is megy.
 
    Miután végeztem az épület feltérképezésével, már csak egyetlen egy gumiszoba maradt hátra, hát benyitottam hát rajta s két elmebeteget láttam, amint az egyik hülyén és görcsösen magába nevet, mig a másik egyik kezével egy halottból lakmározott s a másikkal pedig a valagában kutakodott.
 
    Természetesen ez az utóbbi észre is vett s rögtön egy következö beszólást nekem is szegezett:
 
-Mit csinálsz itten?!  Te beteg vagy teljesen, b....a meg! Mi ez a rémtörténet?!
 
Én erre mindössze még csak annyit válaszoltam:
 
-Nem én vagyok a beteg, hanem te! Különben is az elöbb ki turkált a másik seggibe?!  
 
                                                                                                                                     Keltezés ideje:2015.szeptember.3-án.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. augusztus 28. 23:49
Kölcsönhatás
 
    Negyven személy fele egyméteres távolságra a másik féltől, párossával szembe ültek egymással és nézték egymás tekintetét több mint 10 percig.
 
    10 perc elteltével mind a két fél tagjainak kivétel nélkül teljesen elborult az elméje. A hangok felerősödtek, a szinek élénkebbek lettek, kitágultak mindkét fél pupillái s egymás arcai elkezdtek fokozatosan átváltozni. Kétharmaduk szörnyeket látott, a többiek pedig egy rég halott rokonuk arcát vélte felfedezni. Ha viszont egy tükör segitségével mindenki a saját szemébe néz, akkor akár állatokká is változhatunk. Egymás ellen vagy önmagunkkal küszködni kész elmezavarnak hat, az egészséges alanynak a fejében. Ők képtelenek felfogni mindezt.  
 
    Ez a hatás olyan, mint a drogozás. Több mint 10 percig tartó halucinálás. Ki ezt ki probálja, annak furcsa elmeháborodott gondolatok kezdenek járni az agyába.
 
                                                                                                  Keltezés ideje:2015.augusztus.28-án, késő délután.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. július 16. 04:21
Idegbántalmazás
 
      Körül álltak engem mind az idegenek. Végig mértek. Tudták, hogy a Bolygó neve, ahonnan elraboltak nem más mint a Föld.
 
      Elöszedték lassan az összes müszerüket.
 
      -Kik ezek?! - mondtam magamba - Tám müszerészek?
 
Az egyiköjük lassan felém hajolt, mélyen a szemeimbe nézett s látta, hogy miként kap pánikot az idegzet. Én meg csak álltam és néztem s az idegenek már agyamat és szívemet keresték éppen. Ki akarták szívni az agyamat, aztán kiszedni a szívemet, még ma és nem pedig holnap.  
 
     Az idegbántalmazás lassan a végéhez ért, beboritott minden helyet amit elért.  
 
                                                                                                                                        Keltezés ideje: 2015.július.15-ke délután, 15:50 perc szakaszán, pedig az ihlet már hajnaltájt ott viharzott a fejemben.  
Szólj hozzá!
 
    NovellaHumor
 
MrMojoRisin•  2015. július 16. 04:06
Agyrém
 
      Ködös, zombilakta kisvárosba érkeztem a minap.
 
      Gondoltam szétnézek, hogy mi merre és hány méter. De aztán jobbnak láttam inkább rengeteg élelmiszert és vízet szerezni. No meg fegyverekkel fel tuningolva, magamat jól el barikádozva. Az első pár támadásukat még simán túléltem, de aztán megsebeztek egészen.  
 
      Akkor hát menekülésre fogtam a dolgot, de egy Agyrém hirtelen az elmémbe ugrott.
 
                                                                                                                                                                      Keltezés ideje: 2015.július.15-ke hajnaltájt 5:41 perc szakaszán.
Szívroham
 
       Szívem óriási, a bal és jobb pitvar összevissza müködik.  
 
       Ugyanaz a baj a kamráimmal is. Mintha egy vámpir kisasszony kiszivta volna minden csepp vérem. A felirt gyógyszerek nem hatnak csak rosszabbodik tölük a helyzetem. Megfelelő szívdonorok sincsenek már a közelben. Nem élem túl. Ide-oda verdes már a szívem, kilöködni készül szüntelen. Rohamosan romlik az állapotom. Vért izzadok és vért köhögök. Vérnyomásom is már a multiverzum határait surolja. A vérereim is egytől egyig össze vannak zsugorodva, nem tudják rendesen szállitani a vért immáron már 48 órája. 48 órája és 45 perce, ha pontosan akarok fogalmazni. Ennyi ideje már hogy eszeveszettül ver szívem burkolata s nincs senki sem ki meggyógyítja. Nincs senki sem és az idő csak telik. Óriási szívem óriásiakat és hangosakat ver, mint egy igazi vekker. Csak ha lassabban dobogna, de jó is volna. Viszont egyre csak nagyokat dobban. Eszeveszettül és szüntelenül fájdalmasan. Érzem már nem birom sokáig, talán csak holnaputánig. Azután talán megjavul vagy még rosszabbul kezd el verni, hogy még sokáig tudjak szenvedni. Ez van, hát ezt kell szeretni. Ebben a percben is egy akkora nagyot dobbant, hogy az összes porcikám is mind bele rokkant. A szívüreg maga is már nehezen bírja.
 
       Petra biztosan ide adná a szívét, de én nem akarom, hogy ő is megérezze a szíkét.
 
       Petra itt van velem és fogja mindkét kezem. Igy hátha túlélem.
 
                                                                                                                                               Keltezés ideje: 2015.július.15-ke hajnaltájt 5:29 perc szakaszán.
Szólj hozzá!
 
    NovellaSzerelem
 
MrMojoRisin•  2015. július 16. 03:04
A vastüdő
 
    Kilégzés és belégzés. Nem megy sehogyan sem a lélegzés.
 
    Beutaltam magam hát a szanatóriumba, hogy kezeljenek ki mint annak rendje és módja. El is kezdték hát a gyógykezelésemet, de már túl késő volt mire belekezdtek. A virus megtámadta már mindkét tüdőmet s pulzálodott szüntelen a rekeszizmom felett. Kedvesem Petra aggódott nagyon értem, hogy mihamarabb táncoljon vélem. Fogja meg két kezem és másszuk a hegyeket. De sajna nem igy lett, mivel mind a két tüdőm végül oda lett. Igy hát most már vastüdővel lélegzek.  
 
   Két tüdő nélkül oxigént csak nehezen nyelek.  
 
                                                                                                           Keltezés ideje: 2015.július.15-ke hajnalán, 4:45 perc szakaszán.
Szólj hozzá!
 
    NovellaÉletmód
 
MrMojoRisin•  2015. július 16. 02:53
Kockába zárva
 
    Nyolc oldalsó sarok szög, két oldallap, egy padló és egy plafon.
 
    Igy nézett ki a hely, ahová be voltam zárva. Menekülni nem tudok semerre sem, mert üres falak közé bezárt az én egyetlenem. Nem akarja, hogy elhagyjam vagy netán elszökjem elöle. Ezért hát bebörtönöz; mindörökre!
 
    Egyes egyedül hát, egy légüres kockába zárva, kedvesem szerint csak saját szivének a burkolatába.
 
                                                                                                                                                               Keltezés ideje: 2015.július.15-ke hajnalán, 04:28 perc szakaszán.
Szólj hozzá!
 
    NovellaSzerelem
 
MrMojoRisin•  2015. június 17. 01:43
A gyilkos szerelem
 
   Egy szerelmes pár ült a parkban egy padon.  
 
   Jól érezték egymást.
 
   De úgy éjfél tájt a sokáig tartó csókolozástól teljesen megőrültek. Már nem tudtak tisztán gondolkodni, illetve álmodni. Egymással kéz a kézben probálták mindezt átvészelni.  
 
   Reggelre aztán megvirradt, de szivük már soha többé nem lett boldogabb.
 
                                                                                                                                                              Keltezés ideje:2015.június.16
Szólj hozzá!
 
    NovellaSzerelem
 
MrMojoRisin•  2015. június 17. 01:32
Párbeszéd egy gyilkossal
 
   Sötét sikátor mélyén, szembejött velem ez az egyén és beszélgetésbe elegyedtünk ezen nap furcsa éjjelén.  
 
- Hahó, ki van ott?!
 
- Csak én vagyok a gyilkosod.
 
                                                                                                                        Keltezés ideje:2015.június.16.
A Marcipánok áldozatai
 
   A cukrászda polcain életre kelt Marcipánok sorakoztak.
 
   Volt közöttük szív formájú is meg más formájú is. Életre keltük után bajt bajra halmoztak. Bekentek lekvárral mindenkit akit csak elkaptak. Persze voltak olyanok is akiket kisűtöttek elevenen és aztán megették őket szép csendben. Egyedül csak a hosszú éjszakák folyamán pihentek, ilyenkor erőt gyüjtöttek a másnapi mészárlásokra. De aztán minden reggel még jóval a nyitások előtt, életre kelt mindegyikük és a harc megkezdödött.  
 
   Voltak azért olyanok is akik mindezt túlélték, de viszont rá két napra elveszitették ép eszük egy jelentős részét.
                                                                                                                                                                           Keltezés ideje:2015.június.16.
Szólj hozzá!
 
    NovellaEgyéb
 
MrMojoRisin•  2015. június 17. 01:20
Véres finomság
 
   A Kastélyszálló mesterszakácsa nagy megtiszteltetésnek örvendett.
 
   Készitett kalácsokat, süteményeket és temérdek mézeskalács sziveket. Mindenki megnyalta utánuk mind a tiz újját is. Nem gyözték a hasukat tele tömni a rengeteg nyalánksággal. Ám de egyszer valaki olyannyira a mesterszakácsot megbántotta, hogy ki lett sűtve minden darab húsa.
 
                                                                                                                                                                             Keltezés ideje:2015.június.16.